4. fejezet

 

Cam

CAMILLA

Fülledt volt bent a levegő, annak ellenére, hogy nyitva volt az összes teraszajtó. Az emberek feltalálták magukat, jól kihasználták az összes függönyfülkét. Magamba szívtam a mámort. A táncparketten emberek rángatózó teste tapadt össze. A szemem már káprázott a túl sok alkoholtól, de nem érdekelt, mert remekül éreztem magam. Mindig táncoltam valakivel, de sosem tudtam, mikor változnak a partnereim. És még mindig nem találtam meg az emberem, akivel az est hátralevő részét akartam „eltölteni”. A gondolatra keserű íz járta át a szám.

-Elmegyek még egy körért. Kérsz valamit?- ordítottam Finának, hogy hallja is amit mondok.

-Nem, köszi. Most elvagyok- vigyorgott rá a srácra, akivel éppen szorosan összesimultak, majd mohón szájon csókolta.

-Oké- nevettem el magam, és kezem feltartva kitáncoltam a tömegből.

Fina

A pulthoz mentem, kértem egy vodkát, de amikor próbáltam kinyomakodni a tömegből, valaki nekem jött hátulról, és leborította a hajam az italával.

-Idióta!- fordultam meg, és már majdnem lekevertem neki egy pofont, de még időben elkapta a kezem.

-Kis agresszív- kuncogott. Lenézett a kezemben tartott üvegre, majd vissza rám.- Keményen nyomod.

Szemében ott égett a kihívás, nem gondolta, hogy le tudom húzni. Számhoz emeltem az üveg száját, és jól meghúztam, mire csak füttyentett. A kezébe nyomtam az üveget, és megindultam a mosdó felé, de követett. Mikor befordultam, megpróbáltam bevágni előtte az ajtót, de elkapta.

Harry

-Kifelé!- kiáltottam rá a lányokra, akik a sminkjüket igazították a tükör előtt, és nyakukat behúzva iszkoltak ki a helyiségből.

-Nem esett le, hogy ez a női mosdó, idióta?- néztem rá a srácra a tükörből. Igazából tetszett, amit láttam. Sötétbarna, szinte fekete haja alól nézett fel rám a vágytól és alkoholtól sötétzöld szemeivel.

Elkaptam a tekintetem, amikor észrevette, hogy őt fürkészem. A hajamat kibontottam, és a csapot megeresztve gyűjtöttem a tenyerembe a vizet, hogy kimossam a ragadós alkoholt belőle. Egy halk sóhajt hallottam felőle, és amikor rá néztem a tükörben, kissé tátott szájjal nézett rám. Miközben továbbra is őt néztem, odajött hozzám, átölelte a derekam, magához húzott, és a nyakamra hajtotta a fejét. Makacsul ellen álltam annak, hogy bármiféle reakciót váltson ki belőlem, de amikor ajka hozzáért az érzékeny bőrfelülethez, felsóhajtottam. Ahogy egyre közelebb vont magához, és a nyakam szívogatta, elveszettem magam felett a hatalmat.

-Tudod, ki vagyok?- suttogta bele a fülembe, miközben ajkai megérintették a fülcimpáimat.

Csak megráztam a fejem, nem voltam képes válaszolni.

-Biztos, baba?

Összeráncoltam a homlokom.

-Nem tudok koncentrálni, ha közben ezt teszed velem.

Belemorgott a nyakamba, és ahogy kifújta a levegőt, megborzongtam.

-Nem baj. Nem érdekel.

Hirtelen hangos kopogásra kaptuk fel a fejünket, de nem szakadtunk el egymástól.

-Haló! Bárkik is vagytok bent, beengednétek? Mindjárt idecsinálok magam alá!- jött a hang.

Felkuncogtam, elhúzódtam a sráctól, majd még egyszer a tükörbe néztem, és elindultam a kijárat felé.

Mikor kinyitottam, lányok csoportja esett be majdnem a helyiségbe. Kuncogtam, de gyorsan kisurrantam. Körülöttem mindenki párokba verődött és folytatta azt a tevékenységet, amit mi elkezdtünk. Mosolyogva folytattam az utam, magam sem tudom, hová, és már kész őrültnek éreztem magam. Erre valaki átölelt hátulról, én pedig megfordultam a karjaiban, hogy lássam, ki az. Mintha a maszk annyit engedett volna láttatni belőle.

-Nincs kedved egy következő részhez?- kérdezte és közben megnyalta az alsó ajkát.

-A lakásomon- jelentettem ki. Megfogtam a kezét, és vezetni kezdett, de a pult mellett megállt, és kért egy üveg whiskeyt.

Vigyorogva néztem fel rá, majd folytatni kezdtük utunkat a kijárat felé. Mikor kiértünk, megtorpantunk az út szélén. Már épp hívni akart egy taxit, mikor füttyentettem, és egy limuzin állt meg előttünk.

-Te ilyet is tudsz?- nevetett fel, majd beszállt mögöttem a kocsiba.

-Nincs mit tagadni, varázslatos vagyok- kivettem a kezéből az üveget, és jól meghúztam. Ahogy éreztem, hogy felperzseli a torkom, a srác keze után kezdtem tapogatózni.

-Te jössz, bongyi- a szájához emeltem az üveget, és megdöntöttem. Kezem kissé megbillent, ezért ő a kezét feltartva jelezte, hogy nem tud többet.

-Béna vagy- nevettem ki.

-Igen?- húzta fel kihívóan a szemöldökét, és kivette a kezemből az üveget. A számhoz emelte és megdöntötte. Amikor tele volt a szám, megpróbáltam elhúzódni, de megfogta a tarkóm. Mikor végre sikerült lenyelnem a nem kis mennyiséged.

-Idióta- ütöttem meg a vállát és nyelvet öltöttem rá.

-Egyszer Isten bizony leharapom a nyelved- nézte a számat, közben kissé megnyalta a sajátját.

Nevettem rajta, és eldőltem az ülésem, mire véletlen megnyomtam az egyik gombot, és kinyílt a holdfénytető.

-Nézd!- ugrottam fel, és kihajoltam az ablakon. Kezem széttártam, mintha repülnék. Ő ugyan így tett, és kurjongatni kezdett. A kocsi gázt adott, mire én is sikítani kezdtem. Összefontam az ujjainkat, és úgy tartottuk fel őket.

Amikor beértünk az utcánkba, lezuttyantam az ülésre, a bongyi meg rám. Homlokunk összeért, és már majdnem végigsimítottam az ajkán, amikor kitárult az ajtó.

-Megérkeztünk, kisasszony- köszörülte meg torkát Ash, a sofőr.

Kuncogtam, majd kimásztam az ajtón. Szorosan fogtam bongyim kezét, majd feltámolyogtunk a lépcsőn. A liftben végig egymást néztük, de nem tettünk semmit, ezzel növelve az izgalmat. Mikor a lift halk csipogással kinyílt, felkapott a karjába. Körülfontam a nyakát, és lerúgtam magamról a magas sarkút.

-Még nem is táncoltunk- suttogta, majd letett a lábaira.

-Egyedül is tudok táncolni- kuncogtam, de mikor megpróbáltam elhúzódni tőle, megtántorodtam, ő pedig visszahúzott magához. Szorosan átöleltem a nyakát.- Zene nincs?

-Szükségünk van rá?- húzta féloldalas mosolyra a száját.

Lassúzni kezdtünk a nappaliban, végig egymás szemébe néztünk. Olyan könnyű volt elveszni a világban. Örökké így akarok maradni. Vele. Igen, vele.

-Veled akarok maradni. Örökké. Így.

Lehajtotta a fejét, így arca közelebb került az enyémhez.

-Mi a neved?

-Camilla.

-Camilla- ismételte el kissé vontatottan, de olyan csodálatosan hangzott a szájából, hogy örökké képes voltam hallgatni.

-És a tiéd?

Egy ideig nem válaszolt, csak engem fürkészett. Már-már azt hittem, sosem fogom megtudni bongyim nevét, mikor felsóhajtott, és elmondta.

-Harold.

-Harold- ízlelgettem, és próbáltam a fiúhoz kötni.

Lassan lehúztam magamról az állarcot, mire Harold szeme elkerekedett, és nyögött egyet.

-Mi az?- kérdeztem ijedten, mintha bármi rosszat tettem volna.

-Olyan gyönyörű vagy- sóhajtotta.

Kezem felvezettem az arcán, és megpróbáltam lehúzni róla a maszkot, de megragadta a kezem.

-Szabad?- kérdeztem. Vonakodva, de leengedte a kezét.

-Remélem, elég részeg vagy már- morogta az orra alatt, de nem törődtem a megjegyzésével. Eldobtam a maszkot, majd felnéztem a fiú arcába. Tátva maradt a szám.

-Te jóképű vagy- jegyeztem meg, mire Harold elnevette magát.

Arcom két oldalt megragadta, és mohón magához vont. Olyan szenvedélyesen csókolóztunk, mint még soha. Talán mert még sosem csókolóztunk.

-Har…- akartam mondani a nevét, de megharapta az ajkam.

Felbotladoztunk a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Lehúztam róla a zakóját és az ingét, majd a nadrágjától próbáltam megszabadítani. Ő eközben a ruhám cipzárját kereste, de sehol sem találta.

-Ez nem olyan- mosolyogtam, és feltartottam a kezem, neki pedig végre leesett a tantusz. Lassan húzta fel a szoknyám alját, ami húzta magával a többi ruharészt.

Már mindketten csak egy alsóneműben álltunk, amikor újra nekiesett az ajkaimnak. Bedőltünk az ágyba, és a testemet kezdte simogatni, mikor keze beleütközött valamibe.

-Ez meg mi?- ráncolta a homlokát, mikor felemelte a hatalmas plüss majmot, ami elfoglalta az ágyam felét.- A karikás filmek nem valók az ilyen kismajmoknak, mint te- mondta, és arccal lefelé letette az ágyam mellé, én pedig nevetésben törtem ki.