HARRY
Ártatlanul mentem oda az idős emberhez, aki eközben a
pultban pakolászott, majd felnézett rám.
-Miben segíthetek, fiatalúr?
-Jó napot. Csak annyit szerettem volna…- nem fejeztem be a
mondatot, mert akkor a szemem sarkából megpillantottam egy vörös maszkot a
padlón pihenni.- Már semmi. Köszönöm a segítséget- fordultam el gyorsan,
felkaptam a földről a maszkot, majd pedig kisiettem a boltból. Az ajtó előtt
megtorpantam, és elgondolkoztam, hogy miért is mentem be, de mivel nem jutott
eszembe, csak vállat vontam, és folytattam az utam.
-Hazz!- kiáltott a 4 idegbeteg srác, és konkrétan
ledöntöttek a lábamról, mikor beléptem az épületbe.
-Most felelni fogsz a kérdéseinkre! Előre!- kiáltotta Niall,
és kezem-lábam fogva becipeltek a nappaliba, ahol ledobtak a kanapéra, majd rám
ültek, hogy ne tudjak menekülni.
-Barbárok! Ez fáj!- üvöltöttem, mert valamennyien elkezdtek szurkálni.
-Áruld el, vagy palló a sorsod!- kiabálta Louis, és a
talpamat kezdte csikizni, de rájött, hogy nem vagyok csikis, ezért ő is
szurkált tovább.
-Mit akartok tudni?- sóhajtottam megadóan.
-Tudod te azt jól, Styles! Ne húzd az időt!- kötözködött
Zayn.
-De csak ha elengedtek!
Erre mind a négyen letelepedtek a kanapé elé törökülésbe, és
mintha várnák, hogy a nagypapa belefogjon a mesébe.
-A lány a vonatállomásról… mivel ti szerencsésen ott
hagytatok, menekülhettem a lányaink elől, egyenesen be egy fülkébe, ami első
pillantásra üresnek tűnt, de aztán kiderült, hogy vannak bent. Ő volt az.
Először nem ismertük fel egymást. Azaz… ő elcsaklizta a szemüvegem, így
felismert. Nekem akkor még nem esett le, hogy kicsoda. És nagyon remélem, hogy
ő is csak a hírességet ismerte fel bennem.
-Srácok, történelmi pillanat! Szerintem sztár száját először
hagyta el egy ilyen mondat- csodálkozott Liam.
-Te nem ismered őt- fintorogtam. Amikor visszaemlékeztem az
5 évvel ezelőtti francia táboromra, kiráz a frász. Mindig ő jut róla eszembe.
Gilisztát tett a spagettimbe, bogarakat az ágyamba, ellopta a ruháimat,
miközben fürödtem, a samponba zöld hajfestéket tett…
-A nevére nem emlékszem, csak arra, hogy mindig Babának
hívtam, mert kislányos arca volt. Nem tűnt 14-nek.
Lenéztem a fiúkra, akik a földön fetrengtek a röhögéstől.
-Kössz, jól esik- morgom, felállok a kanapéról és a konyha
felé vettem az irányt, hogy kifosszam, ha csak Niall be nem előzött.
-Mi van nálad?- jött utánam Liam, és kivette a farzsebemből
a piros maszkot.
-A bosszúm- vigyorogtam kajánul. Eközben a többiek is
követtek minket a konyhába, és felvont szemöldökkel néztek.
-Pénteken bált rendeznek, és ebben kell megjelenni-
magyaráztam nekik.- Én is el fogok menni. És visszaadom neki mindazt, amit én
elszenvedtem miatta.
-Ez mind szép és jó, de azt tudod, hogy hol és mikor lesz,
te barom?- rázta a fejét Zayn.
-Én is akarok menni!- ugrott a nyakamba Louis, és néha
nagyon utálom, hogy játssza a bohócot.
-Lou, hagyd abba, ez most nem vicces. És csak egy maszk van.
Csak én megyek.
-Nem figyeltél? Hogyan jutsz el a bálra? Nem tudunk neked
tündér keresztanyát játszani- csóválta a fejét Niall.
Egy ideig gondolkodtunk, aztán Liam kapta fel a fejét.
-Mire is jó a hírnév, ha nem erre?- kérdezte, mi meg nem
értettünk semmit.- Harry, le tudnád írni, hogyan nézett ki, ugye?
-Igen- bólintottam, és alig tudtam csukva tartani a számat,
hogy nehogy valami olyasmi csússzon ki rajta, hogy gyönyörű, meg hasonlók.
-Én még mindig nem értem- rázta a fejét Lou, és közben a
pulton álló műkacsa fejét kezdte el simogatni, ami… nem tudom hogyan került
oda. És nem is akarom tudni.
-Magánnyomozó, te sültgyökér- vágta fejbe Zayn
szerencsétlent. Most már tényleg le kéne állnia, mert nagyon pengeélen táncol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése