Mekk Elek megkergetett..O.O

nyákk-csett-nyákk-csett. semmi komoly, csak éppen kitörtem az ujjaim, annyit gépelek már :D
kaptam 2 díjat egyik legjobb barátnőmtől, smile-girl.:)))-től, amit nagggggyon szépen köszönök! <3
az első:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre! 
 3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4.  Ezt egytől - egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)




 1. Miért kezdtél el blogolni?- mert egyszer csak kipattant a fejemből egy ötlet, mint valami isteni szikra, megmutattam pár embernek, nekik nagyon tetszett, így elkezdtem :)

2. Mit szeretsz jobban? Blogot írni, vagy blogot olvasni?- blogot olvasni! hihetetlen mennyi tehetség lapul közöttünk, és még csak nem is sejtik!

3. Szerinted mi a legidegesítőbb dolog a világon?- a testvérek? ha állandóan lefagy a gépem? ha a tesóim hazavágják a gépem?

4. Milyen érzések kavarognak benned, amikor díjat kapsz? - örülök, hogy valaki ismer:)

5. Tudsz gitározni?- nem, de naggyon szeretnék megtanulni!

6. Kedvenc dal/dalok?- olyan sosincs, de most nagyon imádom a Dear God-ot, a Heroes-t, a Never Too Late-et, és ami az örök kedvenc, a 1D:))))

7. Hol szeretnél lakni felnőtt korodban?- ha kell, London-ban csövezek, de akkor is ott fogok élni!*-*

8. Mit jut eszedbe először, amikor meghallod azt a két szót, hogy "One Direction"? - emberek, akiket nem értenek meg. sem azok, akik elítélik és sem a rajongók. és most felőlem nyugodtan háborodjon fel mindenki, de azért tényleg? nem ismerjük őket, nem tudjuk, mi ment bennük keresztül az évek során. elképzelni ellehet, de nem vagyunk ők.

9. Milyen zenéket szeretsz jobban? Lassú, vagy gyors?- mindegyiket máskor:)

10. Milyen idegennyelveket beszélsz? És milyeneket szeretnél a jövőben?- németet tanultam, de nem beszélem >.< most angolt tanulok elég keményen, remélhetőleg júnban meglesz a nyelvvizsgám. szeretnék spanyolul, olaszul, franciául, és walesiül beszélni. vagy legalábbis káromkodni. azt senkisem értené meg. :))))))))))))

második:

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Írj 11 kérdést

4.Küld tovább 11 blognak

1

1: jelenleg sárga a körmöm q:

2: jelenleg szerelmes vagyok Francisco Lachowski-ba *-* <3

3: elhitetem az emberekkel, hogy hülye vagyok *p

4: van 3 állato....khm...legjobbom:))<3

5: imádok énekelni, de imádkozz, hogy sohase halljál meg!;)

6: rákattantam a a filmnézésre. most komolyan. igazolom, hogy hülye vagyok. amit ma néztem, az a barbie és a rózsaszín balettcipő!o.o(örüljetek, h nem ismertek)

7: a barátaim azt mondták, kinyírnak, ha nem leszek író:D

8: mindkét agyféltekém ugyanolyan jól működik, ezért azt mondják rám, hogy különleges vagyok =O hahaha NO. max különlegesen hülye.

9: éjjeli madár vagyok:)

10: Cassandra Clare a példaképem (:3

11: tumblr, I think I love you  <3

2

1. Mióta vagy directioner?- beugratóskérdés. erre sosincs jó válasz.

2. Mi a legnagyobb álmod?- író szeretnék lenni:)

3. Melyik 3 szóval jellemeznéd magad?- hülye. álmos. koffeinmániás.

4. Mióta blogolsz? - több, mint egy éve:)

5. Mi az, ami feltétlenül szükséges a boldogságodhoz?- saját egészségtelen kotyvaszainkat elfogyasztani a barátokkal!<3

6. Miből van több neked? Fiú vagy lány barátból?- lány.

7. Hiszel a szerelem első látásban?- minden szerelem első látásra születik. csak erről az emberek még nem tudnak:)

8. Hol volt az eddigi legemlékezetesebb nyaralásod?- Angliában és Olaszországban!:D

9. Milyen háziállatod van, és milyet szeretnél?- van 2 kutyánk és egy cicusunk, de nem sajátok, és jelenleg nem szeretnék állatot, mert még magamnak sem tudom gondját viselni:D

10. Ha választhatnál bármilyen telefont, milyet választanál?- blackberry*-* <3

11. Szoktál sírni a filmeken? :)- eddig csak a Last Song-on és a The Perks of Being a Wallflower-en sírtam:')

♥

5. fejezet

CAMILLA

-Maci a málnásban!- ültem fel hirtelen, mire egy párnát kaptam az arcomba.

-Halkabban- nyögött fel Fina, majd arccal bezuhant a párnák közé.

Fáradtan dőltem vissza. A takaróm után kezdtem el tapogatózni, az anyag helyett viszont valami más akadt a kezembe.

-Hát ez meg… ez nem lehet igaz! Ó a francba! Ó a büdös francba!- ugrottam fel, és kerestem egy pólót meg fehérneműt, amiket gyorsan magamra kaptam, de közben szüntelenül szitkozódtam.

-De, igaz, megtörtént, lépj túl rajta. De azért menj el orvoshoz, ki tudja, mit szedtél össze- motyogott Fina, én pedig csak még jobban kiborultam. Hogy történhetett ez?

Lefutottam a földszintre, és bármiféle jelet próbáltam keresni, hogy talán mégsem ő volt. Már egy ideje rohangáltam idegbetegen fel-alá, mikor véletlenül feldöntöttem a kisasztalt. Idegesen rámoltam vissza mindent a helyére, mikor elakadt a lélegzetem. Egy vörös báli maszk hevert a szőnyegen, egy kis cetlivel együtt. Legközelebb

-Fina!- kiáltottam, de mikor nem jött válasz, inkább felrohantam a szobába. Ráugrottam az ágyra, és idegesen ébresztgettem.

-Oké- ült fel, megdörzsölte a szemét, majd komolyan rám nézett.- Magyarázz meg valamit. Eddig számtalanszol feküdtél le pasikkal illuminált állapotban, de neked most kell felkapni valami miatt a vizet. Reagálnál?- fújtatott.

-Eltűnt a pótkulcs a tartóból- suttogtam, mire Finának fent akadt a szeme.

-Ó Istenem, mondd, hogy nem egy szpichopatával kerültél tegnap egy ágyba!

Lehajtottam a fejem, mint mindig, mikor mondani akarok valamit, de magamtól sosem mondanám el, ezért valakinek rá kell kérdeznie.- Cam?

-Úgy is hívhatjuk- motyogtam. Megfogtam a fekete alsót, és gyűrögetni kezdtem a kezeim között.

-Ki volt?- lágyult meg a hangja, és fél kézzel a vállamnak támaszkodott.

-Harry- nyögtem ki kínkeservesen, szempilláim alól pedig csak nagyokat pislogva néztem fel rá, mintha a szemembe sütne a nap. Láttam rajta, hogy legszívesebben felnevetne, és bölcsen azt mondaná, hogy a pofon visszajár. De nem tette.

-Vigyázz magadra- bökött meg, majd felállt, és kiment a szobából, egyedül hagyva gondolataimmal.

Fáradtan másztam be a kádnyi forró vízbe, és hagytam, hogy kiégessék kimerült bőrömet. Hajam kiengedtem a fejem tetejére kötött fonatból, és ahogy felszívta a víz súlyát, egyre inkább húzni kezdett a víz alá, én pedig engedtem. A gondolatok végigjártak a testemen. De megpróbáltam csak a jelenlegi legfontosabbal törődni: Harry-vel. Nem tudtam, hogy mit akarhat tőlem. Nem tudom, mennyire emlékszik a múltból. Félek, hogy most, hogy visszatért, kiszolgáltatottá válok. És ennek nem lesz jó vége.

-Jézusom!- sikít fel Fina, mikor egy csapat kölyök majdnem nekimegy a folyosón.

-Bestiák- morgom, majd finoman meglököm barátnőmet, jelezve, hogy haladjunk.- Mi is ilyenek voltunk 9.-ben?

-Te? Kizárt- nevetett Fina.- Emlékszem, ahogy beléptél az épületbe. Átszabattad az egész egyenruhát! És miután az Mr. Morriarty nem tűrte el, forradalmat indítottál. Az egész sulit felbolygattad. Mindenki hősként emlegetett és egyedül te ülhettél 9-edikesként a végzősök asztalánál.

-Én úgy emlékszem, te is ott ültél- mosolyogtam rá.

-Erőnek erejével sem lehetett volna szétválasztani titeket- nevetett le ránk egy mély basszus.

-Doyle!- ugrott szegény fiú nyakába Fina, és jó szorosan megölelgette, és pedig csak egy fejbiccentéssel üdvözöltem, erre ő csak megköszörülte a torkát.- Neked nem Liverpool-ban kéne lenned?

-Csak kedden megyek, addig pedig még el kell hoznom pár iratot a suliból. Fura lesz egyetemre járni.

-Nekünk is fura lesz végzősként- sóhajtok fel.- Túl sok nyugi lesz nélkületek. Mit gondolsz, tudsz élni majd nélkülem?- tettem teátrálisan szívemre a kezem, és csücsöríteni kezdtem Doyle felé, mire ő csak kiröhögött. Hiába, az évek alatt megtanulta kezelni a… engem.

-És ti?- vonja fel a szemöldökét.

-Még fel kell vennünk a szekrények kulcsait, meg az egyenruhákat, meg az órarendet sem lenne rossz megtudni- számolja Fina.

-Na meg a tanárok- húzom szám gúnyos mosolyra.

-Óh, imádkozzatok, hogy ne Higgins-t kapjátok történelem professzornak! Az az ember ki fog titeket csinálni!

-Kössz a bíztatást.

-Hé, rám mindig számíthattok- borzolta össze a hajam, mire hátba vágtam.

-Mi is szeretünk- küldtem felé angyali mosolyt.

Doyle bement az igazgatóiba, hogy felvegye a cuccait, mi Finával pedig a recepcióhoz mentünk a saját dolgainkért.

-Mond, hogy nem te…- támadtam le barátnőmet, mire ő csak hevesen megrázta a fejét.

-Nem tudtam, hogy itt lesz! És lehet, hogy az ex-ed, de tudod, hogy mennyire bírom őt! Mintha a saját bátyám lenne.

-Igen, tudom- sóhajtok, közben pedig aláírom a papírokat, amiket a recepciós nyom az orrom alá.

-Caaaaaam… Nem hívhatnánk át ma estére egy italra?- néz rám boci szemekkel.

-Egy estére vagy egy italra?- vonom fel a szemöldököm.

-Kérleeeeeeek.

-Jajj, ne már! De ugye nem szándékozol vele lefeküdni?

-Mi van? Dehogy is! Jézusom, Cam, tudod, hogy nem vagyok olyan!- üt meg a saját táskájával. Még ő is aláírta az átvételi papírokat, majd elindultunk megkeresni Doyle-t.

-Nyuszifülem!- ugrottam rá Doyle hátára, ő pedig nevetve kapta fel a fejét.

-A szél erősödött fel? Camilla, nagyon könnyű vagy. Komolyan fel kéne szedned pár kilót, különben baj lesz- rázta meg rosszallóan a fejét, én pedig lemásztam róla.

-Ez nem olyan egyszerű- hajtottam le a fejem.

-Rengeteg kaját rakok le elé, de nem tudja megenni. Olyan kicsi a gyomra, mint egy sünnek. Így pedig hiába akar hízni- húzta el a száját Fina.

-Csoki, nasi, kóla, minden szar?- kérdezte Doyle hitetlenkedve.

-Nem megy- csaptam össze a tenyeremet.- És leszállhatnátok rólam. Biztos nektek is van saját bajotok.

-Szereznem kell egy csajt/pasit- mondta egyszerre Doyle és Fina, mire elröhögték magukat.

-Istenem, titeket egymásnak teremtettek- forgattam meg a szemem.

Már javában jártuk a zajos utcákat, és beszélgettünk. Doyle sajnálta, hogy nem lehetett ott a múlt heti álarcosbálon, Fina viszont biztosította, hogy ha tudtuk volna, hogy a városban van meghívtuk volna.

Éppen egy forgalmas útkereszteződésen mentünk át, mikor egy taxi ránk dudált, és épphogy csak lefékezett a lábam előtt.

-Hé!- kiáltottam mérgesen, és rácsaptam a motorháztetőre.- Mit képzel, ki maga? Csak egy alulfizetett senki, akinek nincs pénze arra, ha beperelem, mert majdnem kinyírt minket!- dühösen indultam meg a sofőrnek, de hátulról elkapták a derekam és elrángattak.- Vigyázzon magára!- ráztam még meg felé az öklöm. Az ökör sofőr elég elképedt fejet vágott, de gyorsan összeszedte magát, és tovább indult.

Miközben ketten végigcipeltek a parkon, rajtam röhögtek, én pedig összefont karral dühöngtem.

-És mi van, ha tényleg elüt minket? Hatalmas mázlink volt. És csak belé akartam ezt verni, hogy máskor ne fordulhasson elő.

-Nyugi, pipi. Nem történt meg!

-Hogy mi…?! Te kis szarhá…- emeltem fel a kezem, de Fina elkapta, mielőtt bármit is tehettem volna. Szorosan megölelt és puszit nyomott az arcára. Pontosan tudja, hogy kezdenek elvonási tüneteim lenni, ezért próbál lenyugtatni.

-Nyugodj meg! Nem húzhatod fel magad! Nem akarjuk, hogy visszaszokj, ugye?- kérdezte, én pedig fujtatva bólintottam. Szóval még nem jött rá. De ami késik, nem múlik. És addig sem fáj neki.

Mikor odaértünk a lakásunkhoz, „szívéjesen” felinvitáltam volt barátomat hozzánk egy italra, Finához pedig egy éjszakára. Mondjon bármit, látom rajta, hogy bejön neki. És ha valóban tetszik neki, én nem állok az útjukba.

A liftben Doyle és barátnőm valami színészen meg filmeken vitatkoztam, amihez nem igazán tudtam/akartam hozzászólni, ezért élvezettel ugrottam ki a liftből, mikor megállt a lakásunk szintjén.

-Mondom! Caprio olyat alakít a Django-ban, hogy azért Oscar járt volna neki!

-Kuss legyen!- hallgattatom el őket, ugyanis a nappaliból zaj szűrődött ki. Szólt a TV!

Fina kissé megszeppent, Doyle lefagyott, ezért én a szememet forgatva indultam meg befelé.

-Nemááár! A Manchester-nek jár a pont! Ez bunda!

-Harry Styles! Te mégis mi a jó büdös francot keresel itt?- döbbentem le, ő pedig vigyorogva fordult felém.

4. fejezet

 

Cam

CAMILLA

Fülledt volt bent a levegő, annak ellenére, hogy nyitva volt az összes teraszajtó. Az emberek feltalálták magukat, jól kihasználták az összes függönyfülkét. Magamba szívtam a mámort. A táncparketten emberek rángatózó teste tapadt össze. A szemem már káprázott a túl sok alkoholtól, de nem érdekelt, mert remekül éreztem magam. Mindig táncoltam valakivel, de sosem tudtam, mikor változnak a partnereim. És még mindig nem találtam meg az emberem, akivel az est hátralevő részét akartam „eltölteni”. A gondolatra keserű íz járta át a szám.

-Elmegyek még egy körért. Kérsz valamit?- ordítottam Finának, hogy hallja is amit mondok.

-Nem, köszi. Most elvagyok- vigyorgott rá a srácra, akivel éppen szorosan összesimultak, majd mohón szájon csókolta.

-Oké- nevettem el magam, és kezem feltartva kitáncoltam a tömegből.

Fina

A pulthoz mentem, kértem egy vodkát, de amikor próbáltam kinyomakodni a tömegből, valaki nekem jött hátulról, és leborította a hajam az italával.

-Idióta!- fordultam meg, és már majdnem lekevertem neki egy pofont, de még időben elkapta a kezem.

-Kis agresszív- kuncogott. Lenézett a kezemben tartott üvegre, majd vissza rám.- Keményen nyomod.

Szemében ott égett a kihívás, nem gondolta, hogy le tudom húzni. Számhoz emeltem az üveg száját, és jól meghúztam, mire csak füttyentett. A kezébe nyomtam az üveget, és megindultam a mosdó felé, de követett. Mikor befordultam, megpróbáltam bevágni előtte az ajtót, de elkapta.

Harry

-Kifelé!- kiáltottam rá a lányokra, akik a sminkjüket igazították a tükör előtt, és nyakukat behúzva iszkoltak ki a helyiségből.

-Nem esett le, hogy ez a női mosdó, idióta?- néztem rá a srácra a tükörből. Igazából tetszett, amit láttam. Sötétbarna, szinte fekete haja alól nézett fel rám a vágytól és alkoholtól sötétzöld szemeivel.

Elkaptam a tekintetem, amikor észrevette, hogy őt fürkészem. A hajamat kibontottam, és a csapot megeresztve gyűjtöttem a tenyerembe a vizet, hogy kimossam a ragadós alkoholt belőle. Egy halk sóhajt hallottam felőle, és amikor rá néztem a tükörben, kissé tátott szájjal nézett rám. Miközben továbbra is őt néztem, odajött hozzám, átölelte a derekam, magához húzott, és a nyakamra hajtotta a fejét. Makacsul ellen álltam annak, hogy bármiféle reakciót váltson ki belőlem, de amikor ajka hozzáért az érzékeny bőrfelülethez, felsóhajtottam. Ahogy egyre közelebb vont magához, és a nyakam szívogatta, elveszettem magam felett a hatalmat.

-Tudod, ki vagyok?- suttogta bele a fülembe, miközben ajkai megérintették a fülcimpáimat.

Csak megráztam a fejem, nem voltam képes válaszolni.

-Biztos, baba?

Összeráncoltam a homlokom.

-Nem tudok koncentrálni, ha közben ezt teszed velem.

Belemorgott a nyakamba, és ahogy kifújta a levegőt, megborzongtam.

-Nem baj. Nem érdekel.

Hirtelen hangos kopogásra kaptuk fel a fejünket, de nem szakadtunk el egymástól.

-Haló! Bárkik is vagytok bent, beengednétek? Mindjárt idecsinálok magam alá!- jött a hang.

Felkuncogtam, elhúzódtam a sráctól, majd még egyszer a tükörbe néztem, és elindultam a kijárat felé.

Mikor kinyitottam, lányok csoportja esett be majdnem a helyiségbe. Kuncogtam, de gyorsan kisurrantam. Körülöttem mindenki párokba verődött és folytatta azt a tevékenységet, amit mi elkezdtünk. Mosolyogva folytattam az utam, magam sem tudom, hová, és már kész őrültnek éreztem magam. Erre valaki átölelt hátulról, én pedig megfordultam a karjaiban, hogy lássam, ki az. Mintha a maszk annyit engedett volna láttatni belőle.

-Nincs kedved egy következő részhez?- kérdezte és közben megnyalta az alsó ajkát.

-A lakásomon- jelentettem ki. Megfogtam a kezét, és vezetni kezdett, de a pult mellett megállt, és kért egy üveg whiskeyt.

Vigyorogva néztem fel rá, majd folytatni kezdtük utunkat a kijárat felé. Mikor kiértünk, megtorpantunk az út szélén. Már épp hívni akart egy taxit, mikor füttyentettem, és egy limuzin állt meg előttünk.

-Te ilyet is tudsz?- nevetett fel, majd beszállt mögöttem a kocsiba.

-Nincs mit tagadni, varázslatos vagyok- kivettem a kezéből az üveget, és jól meghúztam. Ahogy éreztem, hogy felperzseli a torkom, a srác keze után kezdtem tapogatózni.

-Te jössz, bongyi- a szájához emeltem az üveget, és megdöntöttem. Kezem kissé megbillent, ezért ő a kezét feltartva jelezte, hogy nem tud többet.

-Béna vagy- nevettem ki.

-Igen?- húzta fel kihívóan a szemöldökét, és kivette a kezemből az üveget. A számhoz emelte és megdöntötte. Amikor tele volt a szám, megpróbáltam elhúzódni, de megfogta a tarkóm. Mikor végre sikerült lenyelnem a nem kis mennyiséged.

-Idióta- ütöttem meg a vállát és nyelvet öltöttem rá.

-Egyszer Isten bizony leharapom a nyelved- nézte a számat, közben kissé megnyalta a sajátját.

Nevettem rajta, és eldőltem az ülésem, mire véletlen megnyomtam az egyik gombot, és kinyílt a holdfénytető.

-Nézd!- ugrottam fel, és kihajoltam az ablakon. Kezem széttártam, mintha repülnék. Ő ugyan így tett, és kurjongatni kezdett. A kocsi gázt adott, mire én is sikítani kezdtem. Összefontam az ujjainkat, és úgy tartottuk fel őket.

Amikor beértünk az utcánkba, lezuttyantam az ülésre, a bongyi meg rám. Homlokunk összeért, és már majdnem végigsimítottam az ajkán, amikor kitárult az ajtó.

-Megérkeztünk, kisasszony- köszörülte meg torkát Ash, a sofőr.

Kuncogtam, majd kimásztam az ajtón. Szorosan fogtam bongyim kezét, majd feltámolyogtunk a lépcsőn. A liftben végig egymást néztük, de nem tettünk semmit, ezzel növelve az izgalmat. Mikor a lift halk csipogással kinyílt, felkapott a karjába. Körülfontam a nyakát, és lerúgtam magamról a magas sarkút.

-Még nem is táncoltunk- suttogta, majd letett a lábaira.

-Egyedül is tudok táncolni- kuncogtam, de mikor megpróbáltam elhúzódni tőle, megtántorodtam, ő pedig visszahúzott magához. Szorosan átöleltem a nyakát.- Zene nincs?

-Szükségünk van rá?- húzta féloldalas mosolyra a száját.

Lassúzni kezdtünk a nappaliban, végig egymás szemébe néztünk. Olyan könnyű volt elveszni a világban. Örökké így akarok maradni. Vele. Igen, vele.

-Veled akarok maradni. Örökké. Így.

Lehajtotta a fejét, így arca közelebb került az enyémhez.

-Mi a neved?

-Camilla.

-Camilla- ismételte el kissé vontatottan, de olyan csodálatosan hangzott a szájából, hogy örökké képes voltam hallgatni.

-És a tiéd?

Egy ideig nem válaszolt, csak engem fürkészett. Már-már azt hittem, sosem fogom megtudni bongyim nevét, mikor felsóhajtott, és elmondta.

-Harold.

-Harold- ízlelgettem, és próbáltam a fiúhoz kötni.

Lassan lehúztam magamról az állarcot, mire Harold szeme elkerekedett, és nyögött egyet.

-Mi az?- kérdeztem ijedten, mintha bármi rosszat tettem volna.

-Olyan gyönyörű vagy- sóhajtotta.

Kezem felvezettem az arcán, és megpróbáltam lehúzni róla a maszkot, de megragadta a kezem.

-Szabad?- kérdeztem. Vonakodva, de leengedte a kezét.

-Remélem, elég részeg vagy már- morogta az orra alatt, de nem törődtem a megjegyzésével. Eldobtam a maszkot, majd felnéztem a fiú arcába. Tátva maradt a szám.

-Te jóképű vagy- jegyeztem meg, mire Harold elnevette magát.

Arcom két oldalt megragadta, és mohón magához vont. Olyan szenvedélyesen csókolóztunk, mint még soha. Talán mert még sosem csókolóztunk.

-Har…- akartam mondani a nevét, de megharapta az ajkam.

Felbotladoztunk a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Lehúztam róla a zakóját és az ingét, majd a nadrágjától próbáltam megszabadítani. Ő eközben a ruhám cipzárját kereste, de sehol sem találta.

-Ez nem olyan- mosolyogtam, és feltartottam a kezem, neki pedig végre leesett a tantusz. Lassan húzta fel a szoknyám alját, ami húzta magával a többi ruharészt.

Már mindketten csak egy alsóneműben álltunk, amikor újra nekiesett az ajkaimnak. Bedőltünk az ágyba, és a testemet kezdte simogatni, mikor keze beleütközött valamibe.

-Ez meg mi?- ráncolta a homlokát, mikor felemelte a hatalmas plüss majmot, ami elfoglalta az ágyam felét.- A karikás filmek nem valók az ilyen kismajmoknak, mint te- mondta, és arccal lefelé letette az ágyam mellé, én pedig nevetésben törtem ki.

3. fejezet

HARRY

Ártatlanul mentem oda az idős emberhez, aki eközben a pultban pakolászott, majd felnézett rám.

-Miben segíthetek, fiatalúr?

-Jó napot. Csak annyit szerettem volna…- nem fejeztem be a mondatot, mert akkor a szemem sarkából megpillantottam egy vörös maszkot a padlón pihenni.- Már semmi. Köszönöm a segítséget- fordultam el gyorsan, felkaptam a földről a maszkot, majd pedig kisiettem a boltból. Az ajtó előtt megtorpantam, és elgondolkoztam, hogy miért is mentem be, de mivel nem jutott eszembe, csak vállat vontam, és folytattam az utam.

-Hazz!- kiáltott a 4 idegbeteg srác, és konkrétan ledöntöttek a lábamról, mikor beléptem az épületbe.

-Most felelni fogsz a kérdéseinkre! Előre!- kiáltotta Niall, és kezem-lábam fogva becipeltek a nappaliba, ahol ledobtak a kanapéra, majd rám ültek, hogy ne tudjak menekülni.

-Barbárok! Ez fáj!- üvöltöttem, mert valamennyien elkezdtek szurkálni.

-Áruld el, vagy palló a sorsod!- kiabálta Louis, és a talpamat kezdte csikizni, de rájött, hogy nem vagyok csikis, ezért ő is szurkált tovább.

-Mit akartok tudni?- sóhajtottam megadóan.

-Tudod te azt jól, Styles! Ne húzd az időt!- kötözködött Zayn.

-De csak ha elengedtek!

Erre mind a négyen letelepedtek a kanapé elé törökülésbe, és mintha várnák, hogy a nagypapa belefogjon a mesébe.

-A lány a vonatállomásról… mivel ti szerencsésen ott hagytatok, menekülhettem a lányaink elől, egyenesen be egy fülkébe, ami első pillantásra üresnek tűnt, de aztán kiderült, hogy vannak bent. Ő volt az. Először nem ismertük fel egymást. Azaz… ő elcsaklizta a szemüvegem, így felismert. Nekem akkor még nem esett le, hogy kicsoda. És nagyon remélem, hogy ő is csak a hírességet ismerte fel bennem.

-Srácok, történelmi pillanat! Szerintem sztár száját először hagyta el egy ilyen mondat- csodálkozott Liam.

-Te nem ismered őt- fintorogtam. Amikor visszaemlékeztem az 5 évvel ezelőtti francia táboromra, kiráz a frász. Mindig ő jut róla eszembe. Gilisztát tett a spagettimbe, bogarakat az ágyamba, ellopta a ruháimat, miközben fürödtem, a samponba zöld hajfestéket tett…

-A nevére nem emlékszem, csak arra, hogy mindig Babának hívtam, mert kislányos arca volt. Nem tűnt 14-nek.

Lenéztem a fiúkra, akik a földön fetrengtek a röhögéstől.

-Kössz, jól esik- morgom, felállok a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt, hogy kifosszam, ha csak Niall be nem előzött.

-Mi van nálad?- jött utánam Liam, és kivette a farzsebemből a piros maszkot.

-A bosszúm- vigyorogtam kajánul. Eközben a többiek is követtek minket a konyhába, és felvont szemöldökkel néztek.

-Pénteken bált rendeznek, és ebben kell megjelenni- magyaráztam nekik.- Én is el fogok menni. És visszaadom neki mindazt, amit én elszenvedtem miatta.

-Ez mind szép és jó, de azt tudod, hogy hol és mikor lesz, te barom?- rázta a fejét Zayn.

-Én is akarok menni!- ugrott a nyakamba Louis, és néha nagyon utálom, hogy játssza a bohócot.

-Lou, hagyd abba, ez most nem vicces. És csak egy maszk van. Csak én megyek.

-Nem figyeltél? Hogyan jutsz el a bálra? Nem tudunk neked tündér keresztanyát játszani- csóválta a fejét Niall.

Egy ideig gondolkodtunk, aztán Liam kapta fel a fejét.

-Mire is jó a hírnév, ha nem erre?- kérdezte, mi meg nem értettünk semmit.- Harry, le tudnád írni, hogyan nézett ki, ugye?

-Igen- bólintottam, és alig tudtam csukva tartani a számat, hogy nehogy valami olyasmi csússzon ki rajta, hogy gyönyörű, meg hasonlók.

-Én még mindig nem értem- rázta a fejét Lou, és közben a pulton álló műkacsa fejét kezdte el simogatni, ami… nem tudom hogyan került oda. És nem is akarom tudni.

-Magánnyomozó, te sültgyökér- vágta fejbe Zayn szerencsétlent. Most már tényleg le kéne állnia, mert nagyon pengeélen táncol.

2. fejezet

CAMILLA

-Ne már Cam, mondd, hogy nem ezt tetted!- nevetett barátnőm, ahogy az ágyon fekve elmeséltem neki a vonatúton történt incidenst.

-De, megtettem, és jól is tettem. Most komolyan, kit érdekel, hogy van hangja és pofátlanul jóképű? Mert engem nem- fújtattam, és a párnámba nyomtam a fejem.

-Neked tetszik- kuncogott felettem Fina.

-Nem!-vágtam hozzá a párnám, amin csak még jobban nevetett, és látszik rajta, hogy nem hisz nekem.- Nem erről van szó.

-Te valamit eltitkolsz előlem- esett le neki.- Mi az? Cam! Mond el, különben nem állok jót magamért! És tudod, hogy úgyis megteszem!- erősködött.

-Tudni akarod?- könyököltem fel, és már tudta, hogy elmondom neki.- Ismerem őt. De ezek szerint ő nem ismert fel.

Leesett az álla. Nem is csodálkozom. Én is ezt tettem, mikor először pillantottam meg a vonaton, de próbáltam leplezni.

-De… hogyan? Hol? Mikor? És nekem mért nem meséltél róla?- kíváncsiskodott.

-Mert nem gondoltam, hogy megint találkozni fogunk. 14 évesen találkoztunk még Franciaországban, egy táborban. Egyfolytában aláztam, ő pedig mindig sírva fakadt. Vicces volt- nevettem fel, persze Fina rossz szemmel nézett rám.- Csodálkoztam is, hogy nem ismert fel.

-Gonosz vagy- jelentette ki, és ledőlt mellém.

A másnap reggelt egy kerti reggelivel kezdtünk.

-Klarissa, menta teát kértem, nem zöldet!- förmedtem rá a házvezetőnőnkre, aki lehetett már vagy 600 éves.

-Akkor mi is a mai teendő?- kérdezte Fina, miközben a kávéját itta.

-Le kell foglalnunk a bál helyszínét. A Double Palace-re gondoltam. Nagyon szép hely. És nagy a takarítóbrigád. Nem mintha ez az én gondom lenne- kacsintottam barátnőmre, mire csak a szemét forgatta.- El kell mennünk megrendelni a meghívókat. És még nem döntöttem el, mi legyen az idei téma. Te mit gondolsz?

-Legyen álarcos bál. Azt mindenki szereti- csillant fel a szeme barátnőmnek.

-Akkor legyen a meghívó egy vörös álarc. Majd azt kel viselniük. A megjelenés pedig legyen fekete. Csodás lesz- örvendeztem.

Miután reggeliztünk, elindultunk a Double Palace felé, hogy lefoglaljuk a helyet.

-…de ez nagyon fontos! A kislányom esküvője!- siránkozott az idős nő, ahogy kiterelték az iroda ajtajából. Megálltunk az ajtó mellett, és vártuk, hogy zöld utunk legyen befelé.

-Üdv, Kyle- köszöntem mosolyogva a tulajnak, miután sikerült kihessegetnie a nőt.

-Camilla és Fauna! A kedvenc ügyfeleim. Fáradjatok beljebb!- tessékelt be minket. Leültünk a kényelmes fehér bőrkanapéra a mahagóni íróasztal előtt, ami nagyon tetszett.

- Hölgyeim, miben segíthetek?- villantotta ki fehér fogait az éppen csak, hogy 30-as éveibe lépett tömör-izom igazgató.

-Szeretnénk kibérelni a Double-t péntek estére- kezdte Fina.

-Lányok-lányok, tudjátok, hogy ez a hej nagyon népszerű és sok a felkérésünk- rázta a fejét Kyle, mi pedig Finával felvontuk a szemöldökünket, és csábosan mosolyogni kezdtünk.- De a kedvenc vendégeimnek bármit! Mire van szükségük?

-Nos, egy álarcos bálra gondoltunk, szemeszterkezdés gyanánt. A fő színek a vörös, a fekete és az arany lesz, szóval lehetnének mindenhol bársonyfüggönyök, minden egyes kis részleten- hangsúlyoztam ki.

-Legyenek gyertyák mindenhol. Fehérek, feketék és vörösek. És ne legyenek virágok- folytatja Fina.

-Mindent elintézek, hölgyeim. Önök csak élvezzék ki az estét, és ne aggódjanak semmiért!- kedveskedett Kyle.

-Köszönjük- álltunk fel. Elköszöntünk, majd siettünk tovább.

Beültünk ebédelni egy salátabárba, ahol eldöntöttük, hogy először elmegyünk ruhát venni, utána pedig beszerezzük a meghívókat.

-Készen állsz?- szóltam át Finának, ő pedig egy gyors igennel válaszolt, majd pedig egyszerre léptünk ki a próbafülkéből.

Mikor megláttuk egymást, mindketten felsikkantottunk, majd karöltve ugrálni kezdtünk, mint az ovisok.

-Azt hiszem szerelmes vagyok- sóhajtott fel Fina, miközben játékosan megpörgettem.

-Én is- mosolyogtam, és képtelenek voltunk levenni a ruhát, csodáltuk magunkat a tükörben.

Mikor megnéztem az időt, már délután 4 óra volt.

-Fina, Fina, mennünk kell!- rángattam el a tükör elől.- Bezár a bazár, mire odaérünk.

-Milyen bazár?- értetlenkedik barátnőm, mire csak a szemem forgatom, és felkuncogok.

Szatyrokkal a kezünkben léptünk ki az üzletből. Megvoltak a ruhák, cipők, kiegészítők- már csak a meghívók és a saját maszkjaink hiányoztak.

Mikor beléptünk az üzletbe, egyből behúztam a nyakam, mert egy gyönyörű fehér galamb repült el előlem. A hely valóban úgy nézett ki, mint egy bazár, de a legjobb volt a városban, és mindennapos kinézete miatt kevesen jártak ide, mi pedig ki tudtuk használni az egyediségét.

-Rubert bácsi! Camilla vagyok!- kiáltottam, hogy megtaláljam az öreg bácsit, aki olyan nekem, mintha a nagypapám lenne.

Kiskoromban sokat jártam erre a helyre. Olyan titokzatos volt az egész. Sosem tudhattad, mi lapul a sarokban, a függöny mögött éppen akkor. Mert mindig más volt ott. Egyszer találtam egy kiscicát, de találtam már egy csúnya kígyót is, amitől sírva fakadtam, annyira megijedtem.

-Cami! Aranyom- jött oda hozzám és szorosan megölelt.- És Fina! Ti minden egyes nappal szebbek lesztek- dicsért meg minket, mi pedig boldogan fogadtuk el a bókot.- Miben segíthetek, kedveseim?

-Maszkokat szeretnénk az álarcosbálunkra. 2 fekete kéne nekünk és 300 vörös- mondom, Rubert bácsi pedig már el is indult, hogy megkeresse, amire szükségünk van.

-Nem lesz egy nagy parti, ha csak 300 vörös kell- jegyzi meg a bácsi, miközben visszatér 300 nem teljesen hasonló, de nem is különböző gyönyörű maszkkal.

-Ezek elképesztőek!- sóhajt fel teátrálisan Fina, és felemeli az egyiket, hogy jobban szemügyre vegye.

-Számotokra tettem félre a legkülönlegesebbeket- mosolygott, és előhúzott két hihetetlenül csodálatos csipkemaszkot a pultja alól.

-Rubert bácsi! Te vagy a legjobb!- ugrottam a nyakába, és agyonpuszilgattam, amihez Fina is csatlakozott.

A bácsi megkínált még minket teával, de utána sajnos mennünk kellett. Még hevesen magyaráztam Rubert bácsinak, hogy ha kedve van, ő is jöjjön el a bálra- de sajnos visszautasította, mondván, ő már túl idős az ilyesmihez-, amikor hátulról nekem jött valaki, és pedig leejtettem a csomagjaim, amiből kiborultak a maszkok.

-Segítek!- hallottam meg fölülem az ismerős hangot, amire nem számítottam, ezért meglepetten kaptam fel a fejem.

-Harry?- fintorodtam el.- Egy sima bocs is megtette volna.

-Ő… bocs. Baba- vigyorgott gúnyosan, mire kedvem támadt letörölni róla az arroganciát.

-Jól vagy, kedvesem?- jött oda Rubert bácsi, és már hajolt volna le, hogy felszedje a holmim, de megállítottam.

-Hagyja csak, Rubert bácsi, majd én összeszedem- sóhajtottam, és lehajoltam, hogy összeszedjem a dolgaim.

-Segítek- hajolt le nagy lendülettel az idegesítő híresség, de a nagy lendület miatt összekoccant a fejünk, mire felszisszentem, és mérgemben akkorát sóztam a térdére, hogy hátraesett, én pedig kapkodva összeszedtem mindent, dobtam egy utolsó csókot a bácsinak, és Finát karon ragadva-, aki eddig kuncogva nézte az eseményeket- siettem ki a bazárból, majd belöktem a limuzinba.

1. fejezet

CAMILLA

Egyedül ültem a kabinban. Szeretek egyedül lenni. Eléggé megváltoztam az elmúlt években. Túl korán nőttem fel. Bezárkóztam. Rossz társaságba keveredtem. Drogoztam, ittam, ahányszor csak alkalmam volt rá. A legrosszabb pedig az volt, hogy mindezt tudatosan tettem magammal. Minden szeretett és imádott dolgot ellöktem magamtól. Csak megsebeznek. És ez rajtam örök emlék marad. Fizikailag is.

Egyedül, ami megmaradt nekem, az a legjobb barátnőm. Akárhányszor el próbáltam lökni magamtól, ő nem tágított. A sokadik próbálkozás után pedig megtörtem, és zokogva meséltem el neki mindent. Ő pedig azóta mindent megtesz, hogy jobban érezzem magam.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, ami kizökkentett a töprengésemből. Egy zilált külsejű fiú lépett be a fülkébe, fején kapucnival és szemüveg takarta a szemét. Becsukta az ajtót, és kifelé kémlelt.

-Azta- kezdtem el beszélni, ő pedig ijedten fordult meg. Látszólag nem vette eddig észre, hogy itt vagyok-, már az elfuserált sztárocskáknak sincs divatérzéke? Szánalmas.

Olyan magasra vonta fel a szemöldökét, hogy már a homloka közepén van. De nem szólalt meg.

-Te melyik vagy?- kérdeztem.

-Öö… he?- nem tudott megszólalni a meglepettségtől.

-Te melyik túlsztárolt híresség vagy?

-Már bocsánat, de te meg ki vagy?- eredt meg a nyelve.

-Nicsak, meglett a cica!- nevetek fel gúnyosan.- Én kérdeztem előbb.

-Azt nem mondom meg- makacsolta meg magát, majd levágta magát a tőlem legtávolabb eső helyre. Ami az ajtó mellett volt. Amit azonnal meg is változtatott, mert egy sikítozó lánytömeg haladt el a kabinunk előtt. Így kénytelen volt elém csúszni. Gúnyosan rámosolyogtam, majd folytattam a gondolatmenetem.

HARRY

Ez a lány kiakaszt. Az első pillanattól kezdve. Mégis honnan veszi, hogy híresség vagyok? És mi az, hogy nincs divatérzékem?

Dühösen fujtatva néztem ki az ablakon, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve őt kezdtem nézni.

Gyönyörű, ezt nem lehet letagadni. Barna hullámos haj, égszínkék szemek. Viszont túl vékony volt. Úgy támaszkodott az ablakhoz, hogy a dereka megcsavarodott, és attól féltem, bármelyik pillanatban kettészakadhat. Mintha a Vouge címlapjáról lépet volna ki. Úgy is volt felöltözve.

Megint az ablakon kezdtem kikémlelni, és próbáltam nem a lánnyal foglalkozni. Gondolataim arra a 4 idióta srácra tévedtek, akik szerencsésen elhagytak, és majdnem lekéstem miattuk a vonatot.

-Hé!- kiáltottam fel, mikor a lány egyik óvatlan pillanatomban lehúzta rólam a napszemüvegem.

Hátradőlt az ülésen, és úgy néztünk farkasszemet. Egy ideig néma csend volt, amit megtört.

-Harry Styles- mondta ki a nevem olyan gúnnyal a hangjában, hogy újra felháborodtam.

-Ha sikítasz, esküszöm, kidoblak az ablakon- fenyegettem, mert már elegem van.

-Úgyse tennéd- gúnyolódott.- És nem sikítok. Én nem heverek a lábad előtt.

-Ó, dehogynem- ejtettem meg egy csajozós mosolyt, mire csak bandzsítani kezdett.

-Hogyan? Valaki segítséget kért? Hívják gyorsan az elmegyogyót!- mondta, mire önkéntelenül is felnevettem.

Feltette a szemüvegem, és megbillentette a fejét.

-Miért nem a magángépeddel utazol? Biztosan mindegyikkőtöknek van egy saját.

-Mert nem és kész- jelentettem ki. Nincsen mindenkinek külön magángépe, és azért nem azzal megyünk, mert meglógtunk Paul elől és vonatra szálltunk.

-Még mindig nem tudom, hogy ki vagy- tettem fel a témát.

A vonat lassú fékezéssel megállt. Kinéztem az ablakon. Úgy tűnik máris megérkeztünk.

-Nem is fogod- jelentette ki, azzal felállt, és elhagyta a kabint.

Csak később eszméltem rá, hogy nekem is le kéne szállnom. És hogy magával vitte a szemüvegem.

CAMILLA

Az emberek között szlalomozva próbáltam eljutni a kijáratig.

Kissé megzavarodtam, mikor odaértem. Hatalmas tömeg volt, mindenhol vakuk villantak.

Próbáltam kijutni, de megéreztem, hogy a táskám csúszik le a kezemről. Utánakapok, de egy alak lerántja, majd futásnak ered.

-Hé! Segítsen valaki! Azaz alak ellopta a táskám!- kiabálok kétségbeesve, de mintha senki sem hallana meg. Nagyot sóhajtva eredek utána.

Szerencsémre a kijárat felé vette az irányt, amin pillanatnyilag lehetetlenség kijutni.

Nem is figyelek, hogy éppen mi történik körülöttem, csak futok a tolvaj után. Ezért majdnem orra is buktam valamiben. Megtorpanok, és már kezdtem feladni a reményt, hogy elveszítem imádott táskámat.

-Gondolom ez a tied- térített magamhoz egy hang, mire felkaptam a fejem, mert túl ismerős volt.

-Harry- nyögtem ki a nevét kínkeservesen. Istenem, mért pont ő? Nincs elég helyes pasi a világon, aki megmenthetne?

-Baba- biccentett felém Harry, és győzedelmesen elmosolyodott. Kikaptam a kezéből a táskám és emelt fővel jöttem volna el tőle, ha meg nem ragadja a kezem.

-Én is kérem vissza a szemüvegem- mondta, és már nyúlt is, hogy lehúzza az orromról, de elütöttem a kezét.

-Még mit nem. Ez az enyém- válaszoltam felhúzott orral, majd eljöttem onnan.

Még hallottam, hogy a társai megkérdezik tőle, hogy ez meg mi volt, ő pedig csak azt felelte, hogy majd elmeséli.

Amint sikerült kijutnom az épületből, mosolyogva szálltam be a limuzinba, miközben a rajongók nem éppen halk sugdolódzását hallgattam magamról.

Prológus

Egy ember életére minden hatással van. Kiskoromban a szüleimtől tanultam mindent- bár ne tettem volna. Aztán ahogy egyre növünk, önállósodni kezdünk, csak magunkban bízunk, a végén pedig rossz társaságba keveredünk. És amikor felnövünk és visszanézünk, csak egy csődtömeg életét látjuk. Elkeseredésünkben elmenekülünk magunk elől, elfolytjuk bánatunkat.  És a végén már úgy hagyjuk el a világot, hogy már vissza se nézel, rohanunk a fény felé. Velem is ez történt. Olyan gyorsan szaladtam a fény felé, ahogy csak a lábam bírta. Éreztem, ahogy testem elgyengül, ahogy elhagyják azt a földi kínok. De elakadtam. Hangokat hallottam, amik egyre csak erősebbek lettek. A fájdalom teljes mértékben szállta meg a testem. Sikítottam, vergődtem, de nem tudtam megmozdulni, a földön feküdtem. Felismertem pár hangot, amiktől csak még jobban zokogni kezdtem. A fájdalom annyira elviselhetetlen volt már, hogy feladtam ellene a harcot, had emésszen el, én pedig végre boldog lehetek. De akkor meghallottam egy hangot a fejem egy elrejtett kis zugában. Csak arra tudtam koncentrálni. Ahogy egyre erősödött, kezdtem éretni, hogy a nevemet mondja. Először csak mormolja, becézget, nevet, de a hang egyre kétségbeesettebb lett, amitől megijedtem. Az elmém kezdett elborulni, de nem hagytam neki. Hallanom kellett a hangot. Már volt miért küzdenem. Már volt miért túlélnem. Már volt miért változnom.