7. fejezet

CAMILLA

Arra ébredtem, hogy melegem van. A szempilláimat nehéznek éreztem, nem bírtam kinyitni a szemem. Halk szuszogást hallottam közvetlen a fülem mellett. Ahogy érzékeim kiélesedtek, rájöttem, hogy valakin fekszem, aki pedig szorosan magához ölel. Harry volt. Ahogy egyre több emlék derengett fel, a nyakam csípni kezdett.

Csak nehezen tudtam lefejteni magamról a karjait. Ott feküdt az ágyamban, mint valami félisten, gyűrött ruhákban és kócos hajjal. Bár az mindig olyan.

Bezárkóztam a fürdőbe és levettem a ruháimat. A tükörhöz sétálva nézegettem a nyakamat, amin volt egy hatalmas piros seb. A melleim pedig belilultak. Remek. Talán el kéne mennem egy orvoshoz.

Beálltam a jéghideg zuhany alá. Nem tudtam, mit kéne tennem.

Ismertem Harry múltját. Az egésszel tele vannak tömve az újságok. Én pedig még csak a sajtó közelébe sem akarok kerülni. Le kell ráznom valahogy. Biztos Fina bérelte fel, mert épeszű ember biztos, hogy 3 méterre elkerülne.

Hitetlenül ráztam meg a fejem, így a vizes hajam a szemembe csapott. Kótyagosan másztam ki a víz alól, és kerestem egy törülközőt.

HARRY

Még félálomban voltam, amikor mozgást hallottam. Résnyire nyitottam a szemem, de csak Cam-et láttam a szekrény előtt, egy szál alsóneműben.

-Hmm- mormogtam jólesően.

A lány valószínűleg nem hallotta meg, mert nem reagált. Nem tudtam mit csináljak, ezért csak átfordultam a másik oldalamra, és újra elaludtam.

A nap majdnem kiégette a szemem. Hmm. Süt a nap. Ezt jó jelnek veszem.

Kótyagosan nyitottam ki a szemem, és konstatáltam, hogy már dél is elmúlt.

Mikor végre sikerült kimásznom az ágyból, hiába kerestem bárkit is, senkit sem találtam.

Épp szedtem össze a cuccaimat, amikor a zsebemben megszólalt a telefonom.

-Hé.

-Harry, hol a fenében vagy? 10 percen belül kezdődik a sajtókonferencia!- zengett Niall hangja a telefonba, de alig hallottam a háttérzaj miatt.

-Franc! Kiment a fejemből. Mindjárt ott leszek!- ígértem, és már nyomtam is a lift hívó gombját.

-Mint tudjuk, már nincs sok hátra, hogy Amerikában folytassátok a turnét. Rengeteg hotel jelentkezett, hogy elszállásoljon titeket…

-Öregem, komolyan ezért kellett bejönnünk?- súgtam oda Louis-nak.

-Igen, úgy látom biztos jobb dologban lett volna részed- nézett végig rajtam, és közben nem lehetett volna levakarni az arcáról a vigyort.

-Nem történt semmi! Csak hazavittem Cam-et, mert elég durva éjszakája volt, aztán ott maradtam vele. Hazamenni meg már nem volt időm reggel.

-Á! Szóval Cam. Úgy tűnik, hasonlítotok- kacsintott.

-Nem! Egy teljesen más értelemben volt durva- ráztam a fejem.

-Miben?- kérdezte Louis kétkedve, de akkor az egyik pasas ránk szólt.

-Mit gondoltok, fiúk?

-Hát, éppenséggel, pont van egy ötletünk. Zayn-el a minap találtunk egy baró furgont Amcsiban. Milyen menő lenne már, ha nem tunébusszal furikáznánk, hanem egy kisbusszal? Garantált cikkek, és növeli az egyediségünket- kacsintott, majd lepacsizott Zayn-el.

-Nem rossz, nem rossz- bólogatott az ötvenes éveiben járó pasas. – Majd küld át a titkárnőmnek, légy oly kedves- és már lökte is tovább.

-De hát…- hebegett Louis, majd csak megcsóválta a fejét, és visszanézett rám.- Most komolyan. Miért is vagyunk mi itt?

Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem, és az ölemben összekulcsolt kezemet bámultam.

CAMILLA

-Ezzel kenegesse a zúzódásokat, és pár napig kerülje a testi érintkezéseket. Ha lehet, maradjon otthon, pihenjen, nézze meg a kedvenc filmjeit, és egyen, amennyi csak magába fér- tette hozzá szórakozottan a doki.- Még pár kiló, és megint a kórházban köt ki.

-Köszönöm, doktor úr- motyogtam fapofával, miközben felöltöztem. Semmi kedvem nem volt jelenleg a viccelődéshez.

Ahogy kiléptem az ajtón, hallottam, ahogy a csábos nővér máris a következőt hívja.

Nem kellett sokat mennem a gyógyszertárig, egy sarokkal lejjebb volt csak, ahol a kenőcs mellé még be tudtam szerezni pár szükséges pirulát.

A táskámba pakolásztam, mikor elléptem a pénztártól, amikor egy cincogó vihogásra lettem figyelmes.

-Nocsak, megvetted a napi fogamzásgátló adagodat?- vigyorgott gúnyosan és a kezemben tartott dobozt szuggerálta.

-És te, Kaytlin? Végre rájöttél, h isten nem tud orgazmust adni?- fontam keresztbe a karom és napszemüvegemen keresztül leereszkedően vizslattam.

-Isten sokkal többet tud adni annál. Egyszer kipróbálhatnád.

-Hogy én? Nem köszi. Isten nem akarja, hogy egy magamfajta lány csöpögtesse utána a nyálát.

-Még jó, hogy nem! Nem hiába nincsenek az utcasarkon templomok- nevetett fel.

-Pedig én mindenkitől azt halottam, hogy az apád az egyik ilyenben pap.

Kaytlin nem bírta tovább, és egy kézzel a hajamat kezdte tépni, én pedig visszakézből lekevertem neki egy pofont.

Be kell vallani, hogy nem volt fair a küzdelem, mivel én mindig is harcias jellem voltam, ő pedig mindig tartotta magát a jókislány szerephez, mióta csak ismerem. 9 éve. És ahogy a hajamnak esett, ahogy olyan kis erőtlenül kezdte a hajamat huzigálni, majdnem megsajnáltam. De csak majdnem. Ha nem ismertem volna ki ilyen jól az álcáját, biztos, hogy még csak szóba sem állnék vele. De mit ér az élet veszélyek nélkül?

-Camilla DeFonte!- kiáltotta a nevemet az egyik börtönőr. Meglepetten néztem fel, amikor kinyitotta a cella ajtaját, majd türelmetlenül nézett rám, mert a húsgombóc még arra is lusta volt, hogy kitoloncolja a seggemet.

-Ne nézzen, borravalót nem kap- hagytam magam mögött az őrt, majd kisiettem a mocskos helyről. Az ilyen helyeket valahogy mindig elkerülik az egészségügyisek.

Amint kiértem a folyosóról, azt kívántam bárcsak inkább a cellában maradhatnék. Az a tekintet, amivel Fina fogadott, képes lett volna ölni.

Ahogy erőt vettem magamon és közelebb sétáltam, ő egy szó nélkül hátat fordított, és elindult a kijárat felé. Én meg mire észbe kaptam, már kint volt az épületből.

-Fina, várj!- kiáltottam utána, de mintha meg sem hallotta volna, ment tovább. -Fina!

-Miért csináltad ezt, Camilla? Direkt akarsz kikészíteni? Szándékosan csinálod ezt velem?- a lány hangja szomorú, már-már sírós volt, de nem nézett rám.

-Fina…

-Ne! Meg se próbáld! Összeverekedtél Kaytlin-nel, ráadásul drogot mutattak ki a vizsgálatok. Tudod, mennyi mindent kellett tennem azért, hogy ne tartsanak bent? Ezt is nekem köszönheted. Mindent nekem köszönhetsz! De így hálálod meg?

-Fina! Nézz rám!- kiáltottam rá, de elkezdett szaladni. Nem törődve a magas sarkaimmal, futottam utána, majd bevágtam elé, minek eredményeképp majdnem elestünk.- Fina. Szeretlek. Te vagy a legjobb barátom. Te ismersz a legjobban és tudod, hogy milyen szerencsétlen picsa vagyok. Még ahhoz is, hogy kimutassam, mennyire hálás vagyok neked.

Nem tudtam többet mondani és Fina sem szólalt meg. Egy ideig csak a szipogását hallottam, majd éreztem, ahogy a kisujja az enyém alá csúszik.