CAMILLA
Arra ébredtem, hogy
melegem van. A szempilláimat nehéznek éreztem, nem bírtam kinyitni a szemem.
Halk szuszogást hallottam közvetlen a fülem mellett. Ahogy érzékeim
kiélesedtek, rájöttem, hogy valakin fekszem, aki pedig szorosan magához ölel. Harry
volt. Ahogy egyre több emlék derengett fel, a nyakam csípni kezdett.
Csak nehezen tudtam
lefejteni magamról a karjait. Ott feküdt az ágyamban, mint valami félisten,
gyűrött ruhákban és kócos hajjal. Bár az mindig olyan.
Bezárkóztam a fürdőbe és
levettem a ruháimat. A tükörhöz sétálva nézegettem a nyakamat, amin volt egy
hatalmas piros seb. A melleim pedig belilultak. Remek. Talán el kéne mennem egy
orvoshoz.
Beálltam a jéghideg
zuhany alá. Nem tudtam, mit kéne tennem.
Ismertem Harry múltját.
Az egésszel tele vannak tömve az újságok. Én pedig még csak a sajtó közelébe
sem akarok kerülni. Le kell ráznom valahogy. Biztos Fina bérelte fel, mert épeszű
ember biztos, hogy 3 méterre elkerülne.
Hitetlenül ráztam meg a
fejem, így a vizes hajam a szemembe csapott. Kótyagosan másztam ki a víz alól,
és kerestem egy törülközőt.
HARRY
Még félálomban voltam,
amikor mozgást hallottam. Résnyire nyitottam a szemem, de csak Cam-et láttam a
szekrény előtt, egy szál alsóneműben.
-Hmm- mormogtam jólesően.
A lány valószínűleg nem
hallotta meg, mert nem reagált. Nem tudtam mit csináljak, ezért csak
átfordultam a másik oldalamra, és újra elaludtam.
A nap majdnem kiégette a
szemem. Hmm. Süt a nap. Ezt jó jelnek veszem.
Kótyagosan nyitottam ki a
szemem, és konstatáltam, hogy már dél is elmúlt.
Mikor végre sikerült
kimásznom az ágyból, hiába kerestem bárkit is, senkit sem találtam.
Épp szedtem össze a
cuccaimat, amikor a zsebemben megszólalt a telefonom.
-Hé.
-Harry, hol a fenében
vagy? 10 percen belül kezdődik a sajtókonferencia!- zengett Niall hangja a
telefonba, de alig hallottam a háttérzaj miatt.
-Franc! Kiment a
fejemből. Mindjárt ott leszek!- ígértem, és már nyomtam is a lift hívó gombját.
-Mint tudjuk, már nincs
sok hátra, hogy Amerikában folytassátok a turnét. Rengeteg hotel jelentkezett,
hogy elszállásoljon titeket…
-Öregem, komolyan ezért
kellett bejönnünk?- súgtam oda Louis-nak.
-Igen, úgy látom biztos
jobb dologban lett volna részed- nézett végig rajtam, és közben nem lehetett
volna levakarni az arcáról a vigyort.
-Nem történt semmi! Csak
hazavittem Cam-et, mert elég durva éjszakája volt, aztán ott maradtam vele.
Hazamenni meg már nem volt időm reggel.
-Á! Szóval Cam. Úgy
tűnik, hasonlítotok- kacsintott.
-Nem! Egy teljesen más
értelemben volt durva- ráztam a fejem.
-Miben?- kérdezte Louis
kétkedve, de akkor az egyik pasas ránk szólt.
-Mit gondoltok, fiúk?
-Hát, éppenséggel, pont
van egy ötletünk. Zayn-el a minap találtunk egy baró furgont Amcsiban. Milyen
menő lenne már, ha nem tunébusszal furikáznánk, hanem egy kisbusszal? Garantált
cikkek, és növeli az egyediségünket- kacsintott, majd lepacsizott Zayn-el.
-Nem rossz, nem rossz-
bólogatott az ötvenes éveiben járó pasas. – Majd küld át a titkárnőmnek, légy
oly kedves- és már lökte is tovább.
-De hát…- hebegett Louis,
majd csak megcsóválta a fejét, és visszanézett rám.- Most komolyan. Miért is
vagyunk mi itt?
Nem válaszoltam, csak
lehajtottam a fejem, és az ölemben összekulcsolt kezemet bámultam.
CAMILLA
-Ezzel kenegesse a
zúzódásokat, és pár napig kerülje a testi érintkezéseket. Ha lehet, maradjon
otthon, pihenjen, nézze meg a kedvenc filmjeit, és egyen, amennyi csak magába
fér- tette hozzá szórakozottan a doki.- Még pár kiló, és megint a kórházban köt
ki.
-Köszönöm, doktor úr-
motyogtam fapofával, miközben felöltöztem. Semmi kedvem nem volt jelenleg a
viccelődéshez.
Ahogy kiléptem az ajtón,
hallottam, ahogy a csábos nővér máris a következőt hívja.
Nem kellett sokat mennem
a gyógyszertárig, egy sarokkal lejjebb volt csak, ahol a kenőcs mellé még be
tudtam szerezni pár szükséges pirulát.
A táskámba pakolásztam,
mikor elléptem a pénztártól, amikor egy cincogó vihogásra lettem figyelmes.
-Nocsak, megvetted a napi
fogamzásgátló adagodat?- vigyorgott gúnyosan és a kezemben tartott dobozt szuggerálta.
-És te, Kaytlin? Végre rájöttél,
h isten nem tud orgazmust adni?- fontam keresztbe a karom és napszemüvegemen
keresztül leereszkedően vizslattam.
-Isten sokkal többet tud
adni annál. Egyszer kipróbálhatnád.
-Hogy én? Nem köszi. Isten
nem akarja, hogy egy magamfajta lány csöpögtesse utána a nyálát.
-Még jó, hogy nem! Nem hiába
nincsenek az utcasarkon templomok- nevetett fel.
-Pedig én mindenkitől azt
halottam, hogy az apád az egyik ilyenben pap.
Kaytlin nem bírta tovább,
és egy kézzel a hajamat kezdte tépni, én pedig visszakézből lekevertem neki egy
pofont.
Be kell vallani, hogy nem
volt fair a küzdelem, mivel én mindig is harcias jellem voltam, ő pedig mindig
tartotta magát a jókislány szerephez, mióta csak ismerem. 9 éve. És ahogy a
hajamnak esett, ahogy olyan kis erőtlenül kezdte a hajamat huzigálni, majdnem
megsajnáltam. De csak majdnem. Ha nem ismertem volna ki ilyen jól az álcáját,
biztos, hogy még csak szóba sem állnék vele. De mit ér az élet veszélyek
nélkül?
-Camilla DeFonte!-
kiáltotta a nevemet az egyik börtönőr. Meglepetten néztem fel, amikor
kinyitotta a cella ajtaját, majd türelmetlenül nézett rám, mert a húsgombóc még
arra is lusta volt, hogy kitoloncolja a seggemet.
-Ne nézzen, borravalót
nem kap- hagytam magam mögött az őrt, majd kisiettem a mocskos helyről. Az ilyen
helyeket valahogy mindig elkerülik az egészségügyisek.
Amint kiértem a
folyosóról, azt kívántam bárcsak inkább a cellában maradhatnék. Az a tekintet,
amivel Fina fogadott, képes lett volna ölni.
Ahogy erőt vettem magamon
és közelebb sétáltam, ő egy szó nélkül hátat fordított, és elindult a kijárat
felé. Én meg mire észbe kaptam, már kint volt az épületből.
-Fina, várj!- kiáltottam
utána, de mintha meg sem hallotta volna, ment tovább. -Fina!
-Miért csináltad ezt,
Camilla? Direkt akarsz kikészíteni? Szándékosan csinálod ezt velem?- a lány
hangja szomorú, már-már sírós volt, de nem nézett rám.
-Fina…
-Ne! Meg se próbáld! Összeverekedtél
Kaytlin-nel, ráadásul drogot mutattak ki a vizsgálatok. Tudod, mennyi mindent
kellett tennem azért, hogy ne tartsanak bent? Ezt is nekem köszönheted. Mindent
nekem köszönhetsz! De így hálálod meg?
-Fina! Nézz rám!-
kiáltottam rá, de elkezdett szaladni. Nem törődve a magas sarkaimmal, futottam
utána, majd bevágtam elé, minek eredményeképp majdnem elestünk.- Fina. Szeretlek.
Te vagy a legjobb barátom. Te ismersz a legjobban és tudod, hogy milyen
szerencsétlen picsa vagyok. Még ahhoz is, hogy kimutassam, mennyire hálás
vagyok neked.
Nem tudtam többet mondani és Fina sem szólalt meg. Egy ideig csak a
szipogását hallottam, majd éreztem, ahogy a kisujja az enyém alá csúszik.