CAMILLA
-Hiányoztam, babám?-
mosolygott kacéran, és már magához akart ölelni, de arrébb löktem.- Ó,
társaságunk is van? Mi lesz ez? Édes… őőh…Négyes?
-Te akkora egy idióta
vagy!- csattantam fel.- nem akarom, hogy itt legyél! Takarodj!- mutattam az
ajtóra, de ő csak visszahuppant a kanapéra, mint egy jóllakott óvodás.
-Segítenétek?- kértem
idegesen az ajtóban álldogálókat, mire Dylan végre kapcsolt.
-Szerintem jobb, ha minél
előbb lelépsz.
-Aha, jó, de eltakarod a
lépernyőt. Arrébb mennél?- kérdezte Harry flegmán.
-Minek képzeled te magad,
seggfej?
Erre Harry végre vette a
fáradságot, és végigmért az előtte magasodó srácot.
-Te meg ki vagy? A
barátja?
-Az exem- vágtam közbe,
mielőtt még hülyeségeket mondhatott volna Dylan is.- Te meg visszaadhatnád azt
a rohadt pótkulcsot, és elhúzhatnál a francba!
-Jó, ezt a meccset úgyis
a Barca nyerte- sóhajtott.
Drámaian megállt előttem,
majd két oldalról megpaskolta az arcom, mire annyira meglepődtem, hogy nem
tudtam, mit kéne csinálnom.
Mikor végre elment- persze
a pótkulcs nála maradt-, Fina megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Ne haragudjatok srácok,.
Az én hibám, hogy ide jött.
-Ne magadat hibáztasd.
Nem a te hibád- vigasztalt Fina.
-Az a srác egy barom.
Attól még, hogy híres, a bunkóvá válást kihagyhatta volna.
Pár percig néma csöndben
álltunk, ami kezdett kínossá válni.
-Bocs, de nekem ez nem
megy. Beszélgessetek csak, vagy amit akartok, de nekem most muszáj
gondolkodnom- mondtam.
Felrohantam a szobámba,
és még hallottam, ahogy Fina utánam kiállt, hogy ne csináljak butaságot. Hát.
Azt nem.
Kinyitottam a hatalmas
gardróbomat, és a felhalmozódott kabátokon átvergődve megkerestem a titkos
rekeszemet. Előhalásztam a kedvenc poromat. Ma estére tökéletes lesz.
Bezárkóztam a fürdőbe, és ráültem a lehajtott WC fedelére. Kibontottam a
csomagot, a tartalmát pedig a karomra öntöttem egy egyenes csíkba.
Addig akartam ezt
csinálni, amíg megint nem érzek semmit. El akartam veszni az örökkévalóságban.
El akart felejteni mindent, amivel megvádoltak.
Nem jó dolog összezavarodni.
Eddig minden olyan simán ment. Erre feltűnik Harry, és elkezd zaklatni. És
Doyle is visszajött. Igaz, hogy nem érzek semmit iránta, de felidéz bennem
néhány rossz dolgot. Ő ugyan nem tud róla, de egyedül azért szakítottam vele,
mert a családja rám szállt. Érzelmileg zsaroltak, hogy én rontom meg a kis
fiacskájukat, tönkreteszem, miattam hanyagolja a tanulást, és még az úszást is
ott hagyta. És hát azt meg kell hagyni, hogy abban a fürdő alsóban elég szexi
volt. De én nem olyan ember vagyok, aki tönkre akarja tenni mások jövőjét, csak
mert a sajátja már elveszett. Hatalmas nyomás volt rajtam, de megtettem. Féltem
a következményektől. Mert Doyle volt az egyetlen ember Finán kívül, aki képes
volt életben tartani. Igaz, hogy sosem szerettem úgy, mint ahogy kellett volna,
de szükségem volt rá. De miután szakítottunk, annyira kínos lett együtt lenni
vele, hogy kissé megszakadt a kapcsolat. Aztán rá egy hónapra odajött hozzám,
hogy tudja, hogy ezt a családja akarta, és hogy nagyon sajnálja. De akkor
megint barátok lettünk.
Észre sem vettem, hogy
már fel is szívtam az összeset.
Amíg vártam a hatásra,
odasétáltam a mosdókagylóhoz és kezet mostam. Hideg vizet fröcsköltem az
arcomba, és örültem a fejemnek, h vízálló szemfestéket használok.
Figyeltem, ahogy a
cseppek végigfolynak az arcomon és rácsöppennek a pultra. Enyhe bizsergést
kezdtem érezni a halántékomnál, majd zsibbadni kezdett, ezért gyorsan
megtöröltem az arcom, és visszasiettem a szobámba átöltözni. Nem akartam, hogy
Fina észrevegye az esetleg ruháimon maradt árulkodó jeleket, ezért mindig átveszem
őket. Még gyorsan befújtam magam parfümmel, vész esetére, pénzt raktam a
zsebembe, és már indultam is. Még a mobilomat is itthon hagytam, hogy még csak
véletlenül se tudjanak megtalálni a relaxom alatt.
HARRY
A városban bolyongtam
egyik szórakozóhelyről a másikra. A baj az volt, hogy mindenhol szívesen
láttak, mivel én vagyok Harry Styles. Ezért nem is bírtam sokáig ott.
Az utcán sétálok,
kezeimet a zsebemben tartom, és a lányon gondolkodom. Nem bír nyugodni hagyni a
tudat, hogy még nem végeztem, és amit eddig tettem, nem volt elég ütős.
Miközben ezen agyaltam,
felfigyeltem egy halk ütemre, ami a lábam alól szólt. És bár elég halk volt, a
föld is beleremegett a talpam alatt. Két méterre tőlem volt egy csatornanyílás,
rajta a kör alakú tetejével.
Már éppen elsétáltam
volna mellette, amikor elhúzták a tetejét. Ijedtemben beugrottam a mellettem
húzódó sikátorba és onnan figyeltem. Egy csapat tinédzser mászott ki a lyukból.
Röhögtek, visítoztak, közben a zene is hangosabb lett lentről, majd mikor
megint visszatolták, alig lehetett hallani. Gondoltam, mért ne, izgalmas lesz.
Lenéztem a lyukba, és
elég mélynek tűnt. De a legalján fények cikáztak, úgyhogy elkezdtem lefele
mászni. Amikor leértem, két nagydarab pacák jelent meg mellettem.
-Te még új vagy- fonta össze
két tömzsi kezét előttem az egyik.
-Ja.
-Ha be akarsz lépni,
tagságit kell fizetned, és aláírnod az egyezményt, hogy nem köpsz.
Gondoltam, mért ne. Egy
vállrándítással előhalásztam a farzsebemből egy köteg pénzt, majd a kezükbe
nyomtam.
-Tartsák meg az aprót.
Odaadták a kezembe a
papírt, és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy milyen nevet írjak rá. Végül
csak ráfirkantottam, hogy Fred Olen.
Ahogy a két hapsi
ellépett előlem, végre körül tudtam nézni. Nocsak. Úgy látszik, ráakadtam
London egyik titkos ópiumbarlangjára. A falak feketére voltak festve, és mivel
a föld alatt volt, sehol egy ablak. A világítást zöld és piros fényű lámpák
adták. A földön kopott szőnyegek voltak elhelyezve, amik olyan koszosak voltak,
mintha épp most hajtottak volna keresztül rajta egy tehéncsordát. Bár ez nem
igazán zavarta a vendégeket. Kényelmesen végigfeküdtek rajta, de voltak olyanok
is, akik táncoltak, vonaglottak a szoba különböző részein. A pipákból szálló
füsttől alig lehetett látni. Olyan erős volt a rengeteg drog összekeveredett
szaga, hogy már attól elkábultam.
Egy szőke lány közeledett
felém, csábosan rázta a csípőjét. Megnyaltam a szám szélét, tetszett, ahogy
végignézett rajtam. Megfogta a kezem, és maga után kezdett húzni, de akkor
megpillantottam valamit, ami lesokkolt.
Cam ült az egyik
sarokban, egy srác pedig rajta. A nyakához hajolt, közben a melleit fogdosta.
Cam szemei csukva voltak, és ahogy arcát figyeltem, úgy tűnt, élvezi. Csak hogy
már teljesen beborult neki.
Idegesen engedtem el a
szőke lány kezét, és sietősen mentem oda a másik lányhoz. Lerántottam a srácot
róla, és ijedten vettem észre, hogy a lány nyaka vérzik.
-Ó, te szentséges-
morogtam, és hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne verjem agyon a srácot. De
már egy pillantásom is elég volt, mert úgy iszkolt el, mint egy kutya, akibe
belerúgtak.- Cam? Mit műveltél?
A lány bosszúsan nézett
fel rám, de nem válaszolt. Inkább befordult az oldalára, hogy ne kelljen rám
néznie.
-Na jó. A ma esti bulinak
vége.
Megragadtam a kezét, és
felrángattam. Nem tudtam, hogy hogyan fogom feljuttatni a barlangból, de
könnyebb volt, mint hittem. Cam pehelysúlya miatt rátettem a kezeit a nyakamra,
a lábait pedig a derekamra, ő pedig szorosan belém kapaszkodott. Még mikor
felértünk sem volt hajlandó elengedni. Szorosan öleltem magamhoz, közben a
hátát simogattam. Szipogást hallottam, és éreztem, ahogy nedvesedik a pólóm, de
nem szóltam hozzá.
Mivel az összes pénzem
odaadtam a gorilláknak, nem maradt pénzem taxira, így hazáig kellett sétálnom
vele.
Út közben azon gondolkodtam,
hogy vajon miért húztam fel magam ennyire azon, amit lent láttam. Nem érzek
semmit sem a lány iránt a dühön és a bosszúvágyon kívül. De úgy éreztem, hogy
egyedül csak nekem van jogom bántani őt. És amit az a srác tett… túllőtt
mindenen. Addig harapdálta a nyakát, míg el nem kezdett vérezni.
Cam és Fina nem laktak
valami közel ahhoz a kísérteties helyhez, ezért legalább egy órát kellett
sétálnom, és már olyan hajnali 3 körül lehetett. Cam pedig időközben elaludt a
karjaim között. Arcát a nyakamhoz nyomta, és éreztem, ahogy még álmában is
folynak a könnyei.
A kezeim kissé
elzsibbadtak, de nem mertem megállni. Az ajtónálló srác- elfelejtettem a nevét-
ijedten nyitott nekünk ajtót.
-Miss DeFonte jól van?
-Kicsattan a
boldogságtól, nem látja?- mordultam rá a fiatal fiúra, majd gyorsan beszálltam
a liftbe, és elindultunk felfele.
Amint kinyílt az ajtó,
Fina rémült arca fogadott. Kezében a telefonját szorongatta, idegesen járkált
fel-alá, maga után koszos zsepiket hagyva. Amikor észrevett, egyből ott termett
mellettem, és Cam hátát simogatta.
-Mi történt?
-Egy ópiumbarlangban
találtam rá. Egy barom éppen készült szétharapni a torkát, én meg majdnem
nekimentem.
-Eddig minden olyan jól
ment. Kezdett leállni. De most csak rosszabb, mint valaha.
Nem tudtam erre mit
mondani. Egyszerűen nem értettem, hogy miért csinálja magával ezt a lány.
Lehet, hogy nyomós oka van rá.
-Fina, menj aludni, majd
én lefektetem. Menjél már, mindjárt elájulsz. Nyugodj meg, minden rendben lesz,
jó? Majd én vigyázok rá- küldtem felé egy nagyon halvány mosolyt, mire ő
szorosan megragadta a kezem.
-Ígérd meg, hogy segítesz
neki! Tudom, hogy nem te vagy a hibás ezért az egészért, nem téged akarlak
evvel az egésszel kikészíteni, de rám már nem igazán hallgat. Egyre jobban
gyötrik a kísértetei, de én már mindent megpróbáltam, hogy segítsek neki.
Nagyot fújtattam. Ez így
nem lesz jó. Nem állhatok rajta bosszút azok után, amiket Fina mondott, még ha
nem is elég világosak a dolgok. De úgy látszik, Cam-et nagyon megviselik a
rossz dolgok.
-Még átgondolom-
bólintottam, majd elindultam felfelé.
A szobában megpróbáltam
óvatosan lefeszegetni Cam karjait a nyakam körül, amire úgy látszik felébredt.
-Csssss- suttogtam a
fülébe, mert ijedten kapta fel a fejét, és tiltakozni akart.
Nem engedett el, ezért lefeküdtem,
ő pedig rajtam feküdt, a vállamon nyugtatva a fejét.
Halk dallamot kezdett
dúdolni, én pedig ritmusra simogattam a hátát. Egy idő után pedig már én is
dúdoltam vele.
Már csak én dúdolgattam,
ő pedig alig hallhatóan ki-be fújta a levegőt, ami csikizte a nyakam.
Megpróbáltam óvatosan leemelni magamról és óvatosan mellém fektetni, de nem
engedte.
-Maradj itt- suttogta.
Nem válaszoltam neki,
csak szorosan magamhoz öleltem, és tovább dúdoltam neki az ismeretlen, de
gyönyörű dalt.
